A fiatalok már nem ismerik ezeket a kis tárgyakat. Gondolták már játék nyílhegyek, hátvakarónak nyél nélkül. A negyvenen túliaknak aztán beugrik, hogy milyen hasznos eszköz volt ez annak idején az iskolában. Amikor a ceruza már annyira elfogyott a sok hegyezésben, hogy alig lehetett kézbe venni. No akkor jött ez a kis segédeszköz, melybe a ceruzacsonkot bedugva a ceruza meghosszabbodott, és folytatni lehetett az írást, vagy a rajzolást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.