A hetvenes-nyolcvanas évek hiánycikkeinek egyike volt a merülő forraló. Néhányan még ma is szívesen használják, hisz segítségével könnyedén lehet egy teát, vagy kávét készíteni. Amennyiben feledékenyek vagyunk a házat is könnyen leégethetjük. A hetvenes években állítólag balesetveszélyessége miatt nem forgalmazhatta a KERAVILL. Persze a hiánygazdaságban merülőforralóban azért nem volt hiány. Csak egy jó KGST piacra kellett menni, és megvenni az orosz, vagy lengyel merülő forralót.
A közelegő ünnepre tekintettel, előszedtük a raktárból a Húsvétra ajánlható tárgyainkat. Előkerül, tojástól kezdve a nyuszi sapkáig mindenféle. Egész sokféle tojással tudunk szolgálni. Annyi tojásunk ugyan nincs, mint a tojásmúzeumban (forrás : http://www.tojasmuzeum.ini.hu/), de mindenki találhat kedvére valót. Vannak élethű fatojásaink, talán még fatyúkunk is hozzá, mert biztosan ő tojta. Dinosaurusz tojásunk ugyan nincs, de kőtojásból nagy a választékunk. A kőtojások legszebbike a Zsiráfos kőtojás. Szerintünk Afrikában a húsvéti tojást nem a nyúl, hanem a Zsiráf tojja. Aki nem hiszi járjon utána.
Az egyik budapesti áruház előtt láttam egy régi BKV oszlopot. Az oszlopon levő felirat : B.Sz.K.Rt.
Amikor erre a dobozképre nézek, mindig eszembe jut az utcánkban levő szabóműhely. Ott használtak ilyen méretes szabászollót. Lehet, hogy ez a dobozkép az egyik belvárosi szabóműhely falát díszítette? Most várja, hogy valaki észrevegye, megszeresse és megvegye. Mi azért annak örülnénk, ha megint egy kis varroda vagy szabóság kirakatában, vagy fogadószobájának falán hívogatná a betérő kuncsaftokat.
Igazi politikai földgömb azokból a hatvanas évekből. Ránéztem és eszembe jutottak a Katonaságnál eltöltött időszak eseményei. Bizony, abban az időben még volt kötelező honvédelem. Katonáknál volt aztán tanulás. Az egyik elméleti oktatáson a századosunk az alábbi okosságot mondta: „ Katonák! Ma a föld egyötödén szocializmus van. De eljön az idő, amikor a föld egyhatodán, egyhetedén, és végül mind az egyszázadán szocializmus lesz.”
Köszöntünk többször vidáman – a nyolcvanas években. Közben pedig a frissen lefőzött kávét kortyoltuk. Igazi Hungaricum ez a pálinkás készlet. Magyaros mintával díszített porcelán kulacs és poharak. Nemcsak téli reggeleken, hanem tavasszal is jól eshet belőle a kupica pálinka.
Az idei évben szerencsések vagyunk az ünnepnapok helyével. Szerencsére egy rövid hét, és ennek következményeként egy hosszú hétvége következik. Még a próbababánk is vigyorog, hisz ezen a héten csak három napot kell mosolyognia :-)
Itt a nemzetközi Nőnap. Üzletünkben megtalálható több olyan kisebb tárgy, melyet a 60-as, 70-es, 80-as években a munkahelyi szakszervezet férfi dolgozói meglepetésként a női dolgozóknak ajándékoztak. Nagy ünnep volt ez annak idején. Most néha leszaladnak férfiak, hogy gyorsan valami kis apróságot szeretnének kolléganőiknek. Mi azért tudunk ajánlani szebbnél-szebb művirágokat, vasvirágot, rézvirágot.
Megjött a Tavasz, legalább is az évszak, és megjelentek a tavaszi virágok. Vigyázat a hóvirág védett növény. Ibolyát azonban lehet szedni a tavaszi réten. Azért jó megfogadni egykori német tanárunk tanácsát: „A fiatalok elmehetnek ibolyát szedni, de vigyázzanak nehogy gólyahírrel térjenek vissza.”
Volt időszak, amikor minden második vevő antik vagy retro festett fémdobozt keresett. Most szerencsére nagy a választék. A kedvencünk, most ez a cukros doboz a múlt évszázadban a két világháború között készült. Valódi magyar cukorrépából, magyar cukorgyárban készült cukrot tartottak benne.
Ugyan, még mindig fagy, de az üzletben már megjelent a tavaszi-nyári kollekció. Ezt a biciklis-dobos életkép dobozkát nem sokáig nézhettük a havas télben. Megvették, de megmaradt a fotója. Álmodozhatunk róla, hogy hamarosan egy valódi kerékpár nyergében élvezhetjük a tavaszi napsütést.
Üzletünkbe egy igazi két világháború között készült ló érkezett. Kettő az egyben ló, ez, mert álló helyben hintalóként használható, de a talpról leszerelve gurul is, ha húzzák. Én azt gondoltam, hogy gyerekkoromban épp ilyen lovat akartam.
Nálunk is farsangi szezon van már egy ideje. Íme, még a próbababánk is felöltözött.
Ma Bálint napja. Már Magyarországon is divat megtartani ezt az ünnepet. Itt a lehetőség. Tőlünk már az összes antik lakatot megvették a szerelmesek, és az Erzsébet téri lakatos fára aggatták. Azoknak akik valami más antik, vagy retro apró ajándékkal szeretnének kedveskedni kedvesüknek ajánljuk, hogy ne legyenek restek és jöjjenek le – akár párjukkal együtt – és böngésszenek. Garantáltan kacatmentes apróságokat találnak nálunk.
Nem mindennapi táskák érkeztek az üzletbe. Méretes állatorvosi táskák, és hozzá néhány állatgyógyszeres üveg. Nekem egy régi családi történet jutott eszembe róla. Az egyik oldalági rokonnak nagy és vad házőrző kutyája volt. A szomszéd birkája áttévedt hozzá, a kutya birkát megharapta. Szegény birkának felszakadt a bőre, de még azért el tudott menekülni. A szomszéd követelte, hogy hívjanak állatorvost. A rokonom, meg sajnálta állatorvosra a pénzt”. Felajánlotta a szomszédnak, hogy majd ő a birka sérülését ellátja. Az eset aztán a következő alkalomkor be is került a kisbíró által kidobolt falusi hírekbe hasonló szöveggel:
Hagyatékból került be ez a kandallóóra. Felhúztuk, ketyegett, aztán kiderült, hogy félóránként zenél is. Nagyon szépen, egyenletesen jár. Eladó ugyan, de ha nem jön hamarosan vevő, azt hiszem megtartjuk, mert olyan barátságos szép a hangja.
A fiatalok már nem ismerik ezeket a kis tárgyakat. Gondolták már játék nyílhegyek, hátvakarónak nyél nélkül. A negyvenen túliaknak aztán beugrik, hogy milyen hasznos eszköz volt ez annak idején az iskolában. Amikor a ceruza már annyira elfogyott a sok hegyezésben, hogy alig lehetett kézbe venni. No akkor jött ez a kis segédeszköz, melybe a ceruzacsonkot bedugva a ceruza meghosszabbodott, és folytatni lehetett az írást, vagy a rajzolást.
A címben idézett mondatot régen hallottam. Lassan kihal ez a szólás is. Az egyik ismerősünk hozta be az üzletbe ezt a tantuszt. Ezt mesélte róla: „A' 60-as,' 70-es években én is használtam tantuszt. Utcai fülke kevés volt, inkább a nyilvános helyeken lehetett találni. Hozzánk egy trafikban volt a legközelebbi. Ha valaki telefonált mindenki elhallgatott, de csak azért, hogy ők is jól értsenek mindent. Idő korlát nem volt, azért beszéltek röviden, mert zavaró volt a fülelő társaság. „
Újrahasznosított töltényhüvelyekből és lőszermagokból készült műalkotás. Valamikor valaki sokat dolgozott vele, hogy két vagy három év katonaságnál eltöltött idő méltó emléke legyen. Ma is fénylik, mint a laktanyai folyosó padlója, amelyet annak idején felmosott.
Azt tudjuk, hogy mire lehet használni ezt a szerszámot. Szükség esetén borosüveget lehet nyitni dugóhúzóként. A kefe résszel borotvahabot képezni, és utána borotválkozni. Mindenestre nem mindennapi darab, ráadásként a fogó része elefántcsont.
Ifjúságunk üdítő itala volt a SZTÁR. Íze jobb, volt, mint a korábbi Bambi üdítőé. A balatoni presszók kínálatához tartozott a hetvenes években.
Üzletünk nem érmebolt, de néhány korabeli aprópénz azért szinte mindig található az üzletben. Az alábbiakban rögtön itt van 3 forint. Annak idején egy liter tejet, vagy egy kiló kenyeret lehetett vásárolni. Most meg darabja egy kiló kenyér áráért elvihető. Nálunk értékálló a forint.
Az üzletbe hozták eladni ezt a nosztalgia képet. Mintha egy mini öltözősarok lenne. Egykori boros dobozban tükröcske, gombok, csatok és egy próbababa. A Karácsonyi ünnepek előtt az egyik délelőtt jött az üzletbe. Lefényképeztük, mint nekünk tetsző tárgyat. Délután pedig az egyik régi vevőnk meglátta és közölte, hogy neki ez kell, mert pont jó lesz ékszertartónak. Szegény dobozkép, még meg sem tudta szokni az üzletet, máris elvitték. Reméljük az új helyén megbecsülik.
Ki tudja hol és melyik PRESSO teraszán készülhetett ez felvétel?.! A név a felvételen nem látszik. A presso megnevezése lehetett Tavasz, Kikerics, Bambi, Tihany, Rozmaring, Fényes és sorolhatnánk az ötleteket. A fém bútorok, meg a presso formája sem árulkodó, hiszen az Országban számtalan helyen építettek hasonlót. Az üveges sör megnevezése sem olvasható, de a legvalószínűbb a „Balatoni Világos”. Ilyen vidám társaságot csak valamelyik balatoni presso teraszán tudunk elképzelni a hatvanas években.
Nemrég egyik kommentelőnk írta, hogy a zenélő bohócunk olyan, mint egy lecsupaszított moncsicsi. Van az üzletben moncsicsink is. Rögtön le is fényképeztük a bohóccal együtt. És valóban a moncsicsi feje megtévesztően olyan, mint a bohócé. Nem kizárt, hogy egy gépsoron gyártották őket.
